Wolfy olvas

Wolfy olvas

Angela Marsons: Elfojtott sikoly

2016. május 01. - Wolfy27

covers_360228.jpgKiadó: General Press
Oldalszám: 360
Műfaj: krimi
Sorozat: Kim Stone 1.

"Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették a részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak… Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni.

Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal."

Ezúton is köszönöm a blog.hu-nak, amiért lehetővé teszi, hogy a fél órás nyugodt, stresszoldó posztírásból másfél óra üvöltözés, csapkodás és elmebaj legyen, mert mindig kitalál valamit, ami éppen nem működik... múltkor két teljes bejegyzés szállt el, most meg a borítót utálja annyira, hogy minden kattintásommal az ablak bármelyik részére kitörölje... Közeleg az a költözés, nem úszod meg, ha tovább trollkodsz...

Szóval a könyv... nagyon rég olvastam krimit, és a Lány a vonaton című "remekmű" után, nem is voltam benne biztos, hogy akarok én egyáltalán ilyesmit olvasni. Aztán eljött az Anyák napja és Anyának mindig gyűjtögetem a lehetséges ajándékötleteket és erre a könyvre esett a választásom. És ha már ott volt, elő is olvastam neki, hogy tuti jó könyvet kapjon :D Jó döntés volt. A nyomozós szál nagyon szépen ki van fejtve, szépen haladunk előre, folyamatos a feszültség, szép lassan kerülnek a helyükre az információ morzsák. A gyilkos kiléte messze nem egyértelmű. Sok a lehetséges jelölt, de szinte végig sötétben tapogatózunk. A gyanúsítottak és tanúk sorra hullanak, és velük együtt lehet, hogy a gyilkos kiléte is örökre sírba száll. Bátran kijelenthetem, hogy a fülszöveg ajánlója végre igazat mond, mert tényleg nagyon izgalmas könyv.

A szereplők jók voltak. Bryant kedvelhető karakter, a főnöke agybajai ellenére is jól bírja a strapát. Mindenben támogatja Kimet, jó barátként és beosztottként egyaránt. Kim nyomozó jó főszereplő, akinek hányattatott gyermekkora ellenére sikerült egyenesbe jönnie. Elképesztően céltudatos és makacs nőszemély, aki mindig az ösztöneire hallgat és nagyon jó szimata van. Bár néha furcsálltam, hogy ennyire pörög. Aludni nem szokás? Az, hogy annyi szociális érzéke sincs, mint egy szobanövénynek kimondottan szórakoztató volt az elején, de néha kicsit túlzásnak lehetett érezni az "ajtóstul rontok a házba" mentalitását. Ha egy icipicit visszavesz ebből a stílusból a következő kötetekben, csillagos ötös lesz.

Értékelés: 10/9

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfy-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr78677988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása