Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 380
Műfaj: urban fantasy
Sorozat: Borbíró Bori 2.

"Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.

Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.

Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…"

Mielőtt más sorozatokhoz nyúltam, be akartam fejezni a Percy Jacksont, de a Book Challenge kihívásom máshogy döntött, úgyhogy félre tettem a görög isteneket és folytattam Bori kalandjait. Közben az első kötet újraolvasása is érett már, mert több mint két éve olvastam és nem sokra emlékeztem, de idő híján ez is kimaradt. De nem is hiányzott annyira, az első pár oldal alatt minden infó a helyére került kivéve Gézát... róla a könyv 2/3-áig fogalmam sem volt, hogy honnan húzták elő.

A kötet sokkal kevésbé volt akciódús, mint az előzmény, ennek ellenére ugyanolyan izgalmas és fordulatos volt és a humor sem hiányzott belőle. Nagyon jól szórakoztam rajta. Bori továbbra is nagyon jó főhősnő és így, hogy Attila levetette tapló énjét és kezd alakulni valami Borival, tűkön ülve várom az alkalmat, hogy folytathassam a sorozatot. Kicsit egyébként Cassiere és Pritkinre emlékeztetnek, ott is alakul valami amiből még nem tudjuk, hogy lesz-e valami vagy nem, de rám nem jellemzően rajongó módban drukkolok, hogy igen. Ahhoz nem ragaszkodom, hogy Attila pont ilyen maradjon, remélem a régi énje is visszajön kicsit, de ebből az újból is maradjon :)

Egy dolog árnyékolta be az örömöm olvasás során... Bori idegesítően ragaszkodik Gézához, ami részben érthető is lenne, de számomra túl sok egyértelmű jel volt arra, hogy Géza nem Borit szereti, hanem azt aki lehetne, ha Borinak nem ez lenne a munkája és ha nem érdekelnék a vámpírok. Utálja Bori munkáját, annak ellenére is, hogy a cenzúrázott verziót kapja mit szólna hozzá, ha a teljes verziót hallaná? Szerintem Bori vámpírmániáját futó hóbortnak tartja, amiből ideje lenne Borinak kinőnie pedig a vámpirológia Bori szenvedélye emellett egy létező tudományág, egy ornitológus sem hagyja ott a pályáját csak úgy, Bori miért tenné? Nem az a bajom, hogy félti Borit, hanem hogy mikor megismerkedtek, akkor is ilyen volt a munkája nagyjából, mit várt, hogy majd elveszi az eszét a szerelem/megjön az esze és elmegy virágárusnak? És hiába mondja Borinak mindenki, hogy ha most nem működik később sem fog, magasról tesz rá, és ráfogja az átokra. Pedig ez nem egy elhanyagolható konfliktus.  És furcsa számomra, hogy Bori nem látja vagy nem akarja látni, hogy a probléma nem Koppány volt vagy a vámpírok, hanem saját maga, mert a vámpírokból nem fog "kigyógyulni". Szerintem ez egy kudarcra ítélt kapcsolat és nem értettem, hogy Bori miért ragaszkodik hozzá ennyire foggal-körömmel, azon kívül persze hogy egy biztos pontot jelent az életében. Az meg, hogy Géza a Koppánnyal való kavarására fogta az egészet nagyon nem hozott neki jó pontokat, úgyhogy remélem a sűlyesztőben köt ki.

Értékelés: 10/8 (bőven megérdemelt volna egy kilencest, de Géza nagyon hamar elkezdett idegesíteni, és Bori sem könnyítette meg a dolgom azzal, hogy állandóan azt várta, hogy Géza meggondolja magát...)