Kiadó: Pocket Books
Oldalszám: 432
Műfaj: urban fantasy
Sorozat: Elemental Assassin 1.

A korrupt déli nagyvárosban, Ashlandben, ahol boszorkányok keverednek vámpírokkal, óriásokkal és törpékkel, egy titokzatos ügyfél felbéreli Gin Blancot, a bérgyilkost, ismertebb nevén a Pókot, aki egyébként kőelementál, hogy meggyilkoljon egy könyvelőt, Gordon Gilest. De az ügyfél megpróbálja átverni és brutálisan meggyilkolja Gin mentorát. Így Ginnek egyesítenie kell erőit Donovan nyomozóval, az egyik becsületes rendőrrel a kevésből Ashland városából, aki gyűlöli őt a partnere meggyilkolása miatt.

Valamiért azt hittem, hogy ez egy YA sorozat, hogy honnan szedtem, ne kérdezzétek, de kellemes meglepetés volt, mikor kiderült, hogy Gin 30 éves.

Gin nagyon szimpatikus karakter, bár bérgyilkosként keresi a kenyerét, azért a morális minimumot szerintem bőven megüti, nem hajlandó sem gyerekeket és házi állatokat bántani, és nem kínoz meg senkit. Szerintem ez több, mint amit a legtöbb rendőr elmondhat magáról ebben a városban. Bár Gin elég badass karakter, remélem az erejétől való viszolygásból hamar kinő, mert egyszer nem lesz akkora szerencséje. Finn nagyon aranyos, IT zseni és nőcsábász, imádtam a vitáikat. Donovan Caine... hát, látok benne potenciált, de ahogy Gin is fogalmazott a kedves detektívnek kicsit le kéne engedni és kihúzni a karót a seggéből... A történet izgalmas volt, és annak ellenére, hogy nem volt igazán nehéz kitalálni, hogy ki áll a háttérben, tudott meglepetést okozni.

És akkor most a negatívumok... A világ nagyon érdekes lenne, tele van mindenféle lénnyel, óriások, vámpírok, törpök, de semmit nem tudunk meg róluk és ezt most lehet szó szerint venni. Az elementálokat sem használja ki annyira az írónő, mint amennyire lehetne. Nem igazán fejti ki, hogy melyik elementál mire képes, talán a Levegő elementálokról tudunk meg a legtöbbet, ami elég fura főleg, hogy a főszereplő Kő és Jég elementál. Ennek az egyik oka, hogy Gin nem szeret a mágiájára támaszkodni, ezért csak teljesen alap dolgokra használja.

A másik probléma a folyamatos ismétlés. Ha 10szer nem mondta el, hogy Gin hova rakja magán az 5 kését, akkor egyszer sem... és van még pár ilyen apróság, amit mindig elmond... mindig...

Összességében tetszett, a folytatást mindenképpen elolvasom, ha mást nem azért, mert megbízható forrásból értesültem, hogy rengeteget fejlődik az írónő. Emellett sorozatkezdő kötethez képest egyáltalán nem volt rossz.

Értékelés: 10/8