Kiadó: Delacorte Books / itthon: Cartaphilus
Oldalszám: 362
Műfaj: disztópia
Sorozat: Maze Runner 2. / Útvesztő 2.

A történet folytatódik, az útvesztő viszontagságaitól megfogyatkozott és megtépázott csapatnak új kihívásokkal kell szembenéznie. Az ismert világ elpusztult, a felperzselt földön egy halálos vírus szedi áldozatait, melyet hőseink is megkaptak és hogy meggyógyulhassanak túl kell élniük a Tűzpróbát és el kell jutniuk a mérföldekre lévő célállomásig. Az út során Teresának nyoma vész, és új útitársakkal bővül a csapat. Vajon túlélik? Vajon tényleg meggyógyulnak? Tartogat még számukra meglepetést a WICKED?

És igen, eljött a pillanat, amikor nyíltan lehet köpködni, ugyanis a sokak által sztárolt trilógia az egyik legborzalmasabb olvasásélményem... Ha viszont valaki többet látott bele a könyvbe és/vagy úgy gondolja, hogy kimaradt valami információ, amitől minden értelmet nyer, vagy félreértettem valamit, akkor csupa fül vagyok. Én lennék a legboldogabb, ha a könyvvel eltöltött időnek nem csak annyi értelme lenne, hogy bejegyzést írjak róla...

Azt leszögezném mindenekelőtt, hogy az első kötet nem volt rossz, bár számomra nem hozta meg azt a szerelmet, amit egy első kötettől el lehet várni, de gondoltam nagy a hype, biztos van ok rá, és biztos jobb lesz, ahogy haladunk... Meg ahogy azt Móricka elképzeli... A könyvet majdnem fél éve olvastam és még mindig gyűlöletet ébreszt bennem, ha rágondolok, és hogy őszinte legyek tömören összefoglalva a véleményemet: Idegesítő, logikátlan és végtelenül pocsék. De, hogy miért is?  Nos, nézzük:

• Az egész trilógiában nincs egy darab igazán kedvelhető karakter sem, vagy aki van annyira intelligens, mint ahogy azt beállították
• Több drámázás volt benne, mint akármelyik Éhezők viadala részben ami már teljesítmény. Ki a vihart érdekel a Brenda-Thomas-Theresa szerelmi háromszög, miközben próbálnak nem a fűbe harapni és az életük folyamatos veszélyben forog? Mert engem baromira nem.
• Egy csapat peches ~16 éves fiú szándékos lelki terrorizálása azon kívül, hogy ez sem érdekel nem izgalmas, nem érdekes és erről nem jó olvasni. Ha letargiába vagy depresszióba akarom dönteni magam, akkor nem ifjúsági disztópiát fogok olvasni, hanem a Kincskereső kisködmönt vagy az Édes Annát.
• Theresa egy elképesztően ellenszenves liba, mert úgy gondolja, hogy miután elárul egy személyt, aki már amúgy is a tűrőképessége határán van meg még azon is túl, utána minden rossz érzés varázsütésre/gombnyomásra/az igaz szerelem csókjától elmúlik… HÁT NEM MÚLIK EL!!! Örülj neki, hogy a srác nem tekerte ki a nyakad, mikor legközelebb meglátott… Pedig rohadtul megérdemelted volna! Onnantól kezdve, hogy az elején eltűnik, nem volt olyan pillanat, mikor nem fojtottam volna meg kínomban.
• Brenda folyamatos nyomulása elképesztően idegesített az elején… de legalább ő összekapta magát a könyv alatt.
• A könyv eleje erőltetett volt, az éheztetés, meg a várakozás az üvegfal körül… minek? szimpla időhúzás + gyötörjük még azokat a szerencsétleneket, mert nem szenvedtek még eleget, ugye? 
• A közepe unalmas a folytonos drámázás miatt és mert a viharon és a csatornabeli Crank-támadáson kívül semmi érdekes nem történik, azon kívül, hogy mennek aztán futnak, és megint mennek, ami egy Tolkien könyvben jó helyen van, itt baromira nem. Ami meg történik az teljesen értelmetlen és fölösleges... ott volt az az elrablás, mikor leitatták és "kényszerítették", hogy táncoljon, de amúgy el van rabolva... WTF? Ez komoly? Valaki itt nagyon gonosz... Egyszerűen a lezáró jeleneten kívül SEMMI izgalom nem volt a könyvben? Ez hogy kasszasiker? Hogy bestseller?
• És akkor a legsúlyosabb... mesélje el nekem valaki biológiában jártas ember, hogy miféle mentális betegséget lehet úgy meggyógyítani, hogy lelkileg terrorizálunk egy tizenévest? Hogy állandó veszélybe sodorjuk és sorra nyírjuk ki a barátait? Hogy kirakjuk a sivatagba, hadd rohangáljon csak a hőségben a zombik és egyéb szutyok népség között? Hogy a lány akit szeret elárulja? Ezek az események mégis hogy fognak gyógymódot/immunitást adni bármilyen valós vagy nem valós betegségre? És többek között ez az, amiért nem fogom elolvasni a harmadik részt, mert nem érdekel mennyit fejlődik az író, nem érdekel milyen indokot talál ki erre a nagy halom marhaságra, ezt nem lehet értelmesen megmagyarázni...

A könyvről ennyi. A filmnek ezek után csak félve kezdtem neki, viszont az hatalmas pozitív csalódás volt a könyvhöz képest persze. A logikai buktatók 90%-át kikukázta, a cselekmény 3/4-ét átírta, a szereplőket sikerült kedvelhetőre varázsolni és az eredmény egy egész jó posztapokaliptikus film lett zombikkal meg minden ilyesmivel. Úgyhogy nem tudom ki volt a forgatókönyvíró és a rendező, de egy nagy tapsot érdemel, mert messze túlszárnyalta azt, amit a könyvből ki lehetett hozni...

Értékelés (könyv): 10/5 (de csak azért, mert a 50Shade-re 10/4-et adtam)

Értékelés (film): 10/8 (ebből 1 a filmzene miatt, mert fantasztikusra sikerült)