Wolfy olvas

Patricia Briggs: Moon Called / Megszólít a hold

2016. január 27. - Wolfy27

71811.jpg

Kiadó: Ace / itthon: Agave
Oldalszám: 304
Műfaj: urban fantasy
Sorozat: Mercy Thompson 1.

A vérfarkasok elég veszélyesek tudnak lenni, ha az útjukba állsz, de ha óvatos vagy, békén hagynak. Elég jók abban, hogy az igazi természetük elrejtsék az emberek elől, de Mercy Thompson nem ember. Ő egy "járó", az Észak-Amerikai kontinens egyik ősi, természetfeletti népének leszármazottja, aki prérifarkassá tud változni, és akit vérfarkasok neveltek. Falkáját hátrahagyva, autószerelőként dolgozik Tri-Citiesben és bár próbálja magát távol tartani a vérfarkaspolitikától, mikor egy vérfarkas barátja hulláját a küszöbén hagyják, a szomszéd vérfarkas alfát, Adamet pedig kis híján megölik, Adam lányát pedig elrabolják, kénytelen visszatérni a régi falkájához, hogy segítséget kapjon. Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben

Mielőtt a bármit is mondanék a regényről, nézzétek meg ezt a borítót... gyönyörű... az egész sorozat és a spin-off sorozat is követi ezt a dizájnt, amiért Dan dos Santosnak legszívesebben szobrot emeltetnék. Ez az ember egy zseni... a magyar borítóért viszont nem vagyok oda, hogy finoman fogalmazzak...

Na de térjünk vissza a tartalomhoz! Nagyon szeretem ezt a könyvet, és megkockáztatom, hogy angolul nagyobb élmény volt, mint magyarul, bár még így is elképesztően kaotikus tudott lenni. Adott egy nagyon komplex világ, ahol vannak vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok, faek, és van még sok más. Eddig persze nem komplexebb, mint bármi más, a komplexitását az adja, hogy valamennyire belelátunk a fajok szabályrendszerébe, és felületesen szemlélve is látszik, hogy baromi részletes, csak nem volt ideje meg lehetősége az írónőnek rendesen kifejteni a történet során. Mindenből kapunk egy kicsit, de nem eleget, emiatt néha elég zavaros. Ettől függetlenül a világ jól átgondolt és érdekes, úgyhogy remélem a későbbiekben jobban tisztázódnak a dolgok. A "járók" koncepciója nagyon tetszik, nem függnek a holdtól, pillanatok alatt átváltoznak és bár fizikailag gyengébbek, mint egy vérfarkas, jóval komolyabb mágikus erejük van amiről még szintén nem tudunk túl sokat, de ez egy elég potens része a világnak.

A cselekmény szintén jó volt, sok hazug fülszöveggel ellentétben itt valóban volt nyomozás is, és nem volt az elkövető arcára írva, hogy "én voltam, de túl hülyék vagytok, hogy észrevegyétek". Ugyanakkor még történetvezetésben is van még mit fejlődnie az írónak, mert itt is jellemző volt a kaotikusság.

A szereplők jók voltak. Mercyt szerettem, mert tökös, de anélkül, hogy "öngyilkos-hajlamú" lenne, pontosan tisztában van a regény minden pillanatában, hogy kisebb és gyengébb, mint a farkasok és a vámpírok, és ő csak egy kis hal a vízben. Ennek ellenére mindig megpróbálja kihozni a legjobbat a helyzetből, bátor, hűséges és végtelenül makacs, ami jó pár vicces pillanatot eredményezett. Adamet, a szomszéd alfát nagyon bírtam, főleg mikor Mercyvel bosszantották egymást, de voltak nagyon aranyos pillanataik is, és lelkesen drukkolok neki :) Sam már közel sem volt ennyire szimpatikus, akarva-akaratlanul akkor is seggfej volt, és volt egy jelenet, amikor péklapátot érdemelt az arcába... Az egyik legjobb mellékszereplő Stefan a csodajárgányos igen, a Scooby-Doos vámpír, és remélem sokat fog még szerepelni.

Összességében nagyon tetszett, és ajánlom mindenkinek aki szereti a vérfarkasokat és egyéb természetfeletti lényeket és a jól megírt természetfeletti nyomozásokat.

Értékelés: 10/8

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfy-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr418323404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.