Wolfy olvas

Susan Hill: A fekete ruhás nő

2016. január 04. - Wolfy27

covers_173591.jpg

Kiadó: Partvonal
Oldalszám: 176
Műfaj: Horror

A történet Arthur Kippsről, egy fiatal ügyvédről szól, akit egy hagyatéki ügy miatt elküldenek egy isten háta mögötti kisvárosba, ahol nincsen más csak köd, mocsár és rengeteg rettegésben élő, babonás ember. Arthurnak be kell költöznie az elhagyatott és a világtól elszigetelt öreg kastélyba, hogy minél hamarabb befejezhesse munkáját. A sötét, öreg kastély azonban sötét titkokat hordoz és furcsa zajok zavarják meg az éjszakát. Az igazi riadalmat azonban a fekete ruhás nő okozza, mert ahol ő megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek.


Korábban láttam már a filmet, de annyira nem tetszett, hogy a könyvet is a kezembe vegyem, de nem rég elkezdett szemezni velem a könyv anya polcán, és gondoltam egy délután alatt úgy is el lehet olvasni, így belevágtam.

Csalódásnak nem nevezném, mert nem igazán voltak komoly elvárásaim, valamilyen szinten jobb volt, mint amire számítottam, de volt pár dolog ami eléggé elrontotta az élményt. Az alapötlet amúgy nagyon tetszett és a kialakított hangulat is kimondottan hátborzongató, tökéletes kísértet história alapanyag. Az öreg, üres ház a kis szigeten a ködös láp kellős közepén, amit a nap nagy részében elzár a dagály a külvilágtól. A kis öreg temető és kolostorrom a sziget hátsó felén. A karakterek is nagyon jól voltak megcsinálva, tényleg ilyenek lehetnek az emberek egy ilyen elátkozott helyen. A főszereplő személyiségbeli változásai is hitelesek voltak.

És most a negatívumok:

  • Aki a fülszöveget írta meg kéne verni, mert túlságosan sokat lelőtt a könyvből még akkor is, ha ezt azért tette, hogy felkeltse a leendő olvasók figyelmét és növelje az eladást.
  • A könyv túl rövid volt, nem volt idő eléggé elveszni a ködben a lápvidék kísérteties világában és igazán ráhangolódni a hátborzongató légkörre, emellett nem ártott volna még csavarni egy kicsit a történeten, hogy fokozza a hangulatot, mert túl hamar véget ért és túl nagy üresség maradt utána.
  • Az eleje teljesen felesleges volt. Tudtuk, hogy Arthur életben marad és ez eléggé elvette azt a részét a dolognak, hogy igazán aggódjunk az életéért, mert a regény nagyon ritkán tudott annyira magába szippantani, hogy elfelejtsük ezt az információt. Emellett azt is tudtuk, hogy Stella meg fog halni, mert elmondta az elején, és őszintén szólva lehetett sejteni, hogy nem természetes halált fog halni így a végén lévő meglepetést is lelőtte részben.
  • A borítóval sem vagyok megelégedve igazából egyik Magyarországon megjelent borítóval sem. Valahogy nem sikerült elkapni a könyv hangulatát, bár ránézésre még csak nem is próbálkoztak vele, az volt a lényeg, hogy Daniel Radcliffe rajta legyen, hátha úgy megveszik. Se ködös láp, se régi ház, a fekete ruhás nő még csak nem is hasonlít... de van rajta egy sírkő... taps. 

Összességében tetszett, csak bánt, hogy megvolt benne a potenciál, hogy sokkal jobb legyen mégis elbaltázta.

Értékelés: 10/7

A bejegyzés trackback címe:

https://wolfy-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr28237240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.